Az első év tapasztalatai (2020.)
Mikor manapság az ember környezetben elfoglalt helyéről esik szó, általában negatív kontextusokkal találkozunk. Felróják az emberiségnek, mekkora az ökológiai lábnyoma, mennyit szemetel, mennyire el van szakadva a természettől, hány meg hány rovarfajt, beporzót veszélyeztet a mezőgazdasági tevékenységével. Az ember probléma, mondják, mert sok van belőle, ráadásul minden egyénnek szükségletei vannak: enni akar, szórakozni, szaporodni és mindent a saját igényeinek rendel alá. Eddig az, aki mazochista hajlamokkal rendelkezik, bizonyára élvezte az irományt, de valljuk be, valószínűleg nem sok ilyen embert ismerünk.
Telephelyünk város széli elhelyezkedésének hála, nem egy utcákkal körülzárt irodaházban, hanem zöld környezetben vészelhettük át az elmúlt hónapokat. Itt, szerencsére, ugyanúgy folyt a munka, mint máskor. Kiszolgáltuk vevőinket, termékeket fejlesztettünk és próbáltuk a munkahelyi életkörülményeinket jobbá tenni. Ha pedig kisétáltunk a kertbe, a tavaszi mandulavirág illat el is feledtette velünk, mi zajlik épp a nagyvilágban. A kert, a természet közelsége abszolút nyugtatólag hat.
„Tartsd a jószágot természete szerint” mondták eleink, de ha továbbgondoljuk, ez az emberre is érvényes: „Tartsd az embert természete szerint!”. Bármily meglepő, erről szól a permakultúrás tervezés. Az emberről. Olyan környezet megteremtéséről, amely az embernek készül: neki teszi jobbá az élelemellátását, kikapcsolódási és közösségépítési lehetőségeket nyújt. Olyan élővilágot tervezhetünk magunk köré, melyben harmóniára lelünk, élünk, gyarapodunk. Valójában pedig a lábnyomról szól a sztori: arról, hogy mekkora pozitív lábnyomot vagyunk képesek mi emberek ꟷ a jelenlegi problémák okozói ꟷ magunk mögött hagyni. Mint már írtuk a Grapoila permaculture projekt elindulásnak elején, célunk a három alapelv harmóniájának megteremtése: „törődj az emberekkel, törődj a természettel és igazságosan oszd meg a javakat!”. Célunk példát mutatni azzal, hogy egy cég és pár ember milyen pozitív hatást tud gyakorolni a környezetére. Lássuk, tavaly mit sikerült ebből megvalósítani.
A 2020-as év már nem csak a puszta „megfigyelem beavatkozás nélkül” éve volt (erre volt 2019.), hanem kis léptékben elkezdtünk kísérletezni. Kíváncsiak voltunk, mit tud adni a terület, kis anyagi ráfordítással, kis energiabefektetéssel, szinte kizárólag kézi eszközök használatával (tudom a tóásás nem így történt, de ez egy hosszabb távú történet, mely ökológiailag később „térül meg”, ezért nem lehet egy napon említeni a zöldségessel). Láttuk, milyen növények érzik itt jól magukat, mi a vízigényesebb, mi képes elviselni a nyári, forró szeleket vagy akár a két hónapos tavaszi aszályt.
Kipróbáltuk, hogyan érdemes a gombakomposztot használni talajtakarásra, létrehoztunk ásásmentes parcellákat. Ezek alatt a talaj – a két hónap esőhiány ellenére is – nyirkos maradt tavasszal, öntözés nélkül. A kiültetett fűszer- és zöldségnövényeink 90%-a saját palántaként kezdte életét, sőt, nyár végére a tavaszi salátanövények magfogása eredményeként ezek őszi vetése már saját magfogásból származó maggal történt. Jövőre már elképzelhető, hogy túl sok palántánk lesz, tehát a harmadik alapelv is lassan megvalósulhat, non-profit jelleggel. 😉
Komposztládánkba beköltöztettünk rengeteg trágyagilisztát, hogy segítsenek a konyhai hulladék lebontásában. Durva becsléssel élve csak kertészmérnökünk háztartásából 150-200 kg növényi hulladékot dolgoztak át gilisztakomposzttá, egyetlen év alatt. Kipróbáltuk a thermokomposztálást, mely meglepően jól működött tavasszal és ősszel, nyáron viszont, mivel nem figyeltünk eléggé a nedvességére, leállt a folyamat. A következő szezontól folyamatos, évenkénti talajminőség-monitoringot végzünk, hogy lássuk, mennyi élet költözött bele és ez hogyan hat a tápelemek mennyiségére, ezáltal komposztálási tudásunkat is bővítjük.
Javítottunk a vízönellátásunkon: az esővizet az üvegházról már egy 32 köbméteres tóba vezetjük. Az egyéb vizek megfogására árkokat, kiemelt utakat hoztunk létre. A jövőben még több esővizet fogunk gyűjteni, mert van hozzá két óriási tartályunk a terület legmagasabb pontján. Ezzel akár megháromszorozhatjuk a befogott esővíz mennyiségét. A tó szélét tavasszal fejezzük be, utána jöhetnek a növények és a nyár második felében a halak.
Rengeteg növényt ültettünk, olyat is, ami nem haladta meg a 10-15-cm-es méretet és látszott rajta, mennyire szenved a tápanyaghiánytól, mert évek óta nem kapott a kis cserépben utánpótlást. Nyár végére ezek a nyáriorgona-bokrok már meghaladták a fél méteres magasságot! Kiültetésre került 43 fásszárú faj, 20-féle gyógy- és fűszernövény, valamint sok zöldség. Hetente egy-két alkalommal szüreteltük a kertből az épp aktuális zöldséget, fűszernövényt (snidlinget, mentát, rukkolát, paradicsomot, uborkát, cukkinit, retket, mángoldot, karalábét). Az édesburgonya nagyon szépen termett, jövőre még többet ültetünk. A méhlegelő sövény első fajai megeredtek, a többiek jövőre indulnak be látványosan. Vetettünk talajjavítókat: lucernát, fehérherét, mustárt, facéliát, gilisztaűző varádicsot, de sok faj magától jelen volt már a területen, őket csak támogatni kellett munkájukban. Jövő évtől bővül a zöldséges, átalakul kicsit az ültetési struktúra, maximalizáljuk a növénysűrűséget. Terveink között szerepel a hozamok mérése, hogy számokkal is alá tudjuk támasztani a hatékonyságot. Az erdőkert váza, a fásszárúak lassan mind a helyükre kerülnek, a cserjeszint egy része úgyszintén, jöhetnek az évelő és egynyári lágyszárúak.
Terveink között szerepel egy kávézós, „merengős” sarok kialakítása a tó mellett, gyógynövényekkel körülvéve. A nagy diófa alá bográcsozó helyet álmodtunk meg, a raklappadok tavaly már el is készültek.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok tavaly, bízunk benne, hogy legalább olyan izgatottan várjátok az új évet, mint mi magunk! Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, kattintsatok át a Grapoila Permaculture FB oldalára, ahol nyomon követhetitek az átalakulást, és bízunk benne, hogy a vegyszermentes kertészkedéshez is kedvet kaptok!
Ugrás a 2021-es évértékelőhöz!