Ez az év is jól kezdődött a permakultúrás kertben, ugyanis bekopogtatott hozzánk Szabó Marika dísznövény szakértő, és az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy egy gyümölcsöző, pontosabban virágzó együttműködés vette ezzel kezdetét. Így a veteményeskert tervezésénél már az általa nemesített egynyári virágoknak is biztosítottunk helyet. Amíg az előkert közvetlen közelében felújítási munkálatok zajlottak, a virágoskert a konyhakert egyik sarkában lelt átmeneti otthonra – odacsalogatva a hasznos rovarokat, beporzókat a haszonnövényekhez, egyúttal gyönyörű látványt nyújtva mindenkinek, aki a kertbe látogat.
Az előző évi tapasztalatokból kiindulva ebben az évben tavaszi palántavásárból kettőt is szerveztünk. Az áprilisi palántavásárra február végén vetettük el a magokat az üvegházban. Mivel az üvegház felújítási munkálatai még nem fejeződtek be, a jól bevált fóliatakarás alatt neveltük a salátaféléket, illetve a karalábét. Ezek olyan hidegtűrő növények, melyeket korán kell kiültetni, hogy a kánikula beállta előtt kifejlődjenek.
Március közepén a Miyawaki erdő faültető workshopon 15 lelkes résztvevő segítségével 70 facsemetét, illetve bokrot ültettünk el a módszernek megfelelően előkészített talajba, 3-féle talajtakarással. A különböző talajtakarások alkalmazása egyúttal kísérlet is volt, így az év során megfigyelhettük, melyik, hogyan tölti be a szerepét – tartja a nedvességet, gátolja a gyomnövekedést. A tavaszi hónapokban a faapríték, a szalma és az élőmulcs (facélia, mustár) is remekül teljesített.
Az igazán nagy próbatételt viszont az extrém aszály jelentette, itt már megmutatkoztak a különbségek. A szalma elkopott, az élőmulcs júliusban kiégett, egyedül a faapríték bírta a megpróbáltatásokat. A gyomlálást azonban itt sem úsztuk meg, főleg a szulákkal hadakoztunk. A gondos talajelőkészítésnek és a néhány alkalmas locsolásnak hála, a fák nagy része megmaradt és sokat nőtt már az első évben is.
Márciusban és áprilisban teljes gőzzel készültünk a májusi, „nagy” palántavásárra. A kertbejárással egybekötött esemény idén is sok érdeklődőt vonzott, és a gyanútlanul érkezőknek egy igazi gasztro élményben is részük lehetett, ugyanis a Séf és a Kertész csapata ínycsiklandozó finomságokkal várta a vendégeket. 28-féle palántával készültünk az eseményre, közülük a legnépszerűbbek hamar elfogytak, ebből okulva idén még többet nevelünk ezekből a fajtákból.
A permakultúra elveinek megfelelően a megmaradt palántákat idén is jótékony célra fordítottuk, négy óvodát és egy iskolát ajándékoztunk meg velük, így a gyerekek nyomon követhették a palánták növekedését és termőre fordulását. Az egyik óvodával egy hosszabb távú együttműködés is kezdetét vette, így régi álmunk valósulhat meg a közös edukációs program beindulásával. Terveink között szerepel a program kiterjesztése más intézményekre is, hogy a városi gyerekek se szakadjanak el a környezettől, ismerjék, tiszteljék, óvják azt, és megismerkedjenek a fenntarthatóság fogalmával.
A palántavásárt követően vásárlóinktól több visszajelzés és fotó is érkezett, így örömmel láttuk, hogy a növények hozzák a formájukat, és bőséges terméssel hálálják meg a gondoskodást, függetlenül attól, hogy kiskertbe, ágyásba vagy balkonládába kerültek.
A saját részre nevelt palánták vegyes ültetésben kikerültek a konyhakertbe, a tökféléket pedig az erdőkertbe száműztük (direkt vetés), hogy kedvükre futkározhassanak.
Májusban a Grapoila permakultúrás kertjének ötletgazdája és tervezője, Molnár Gábor átadta a stafétabotot Radnóczi Áginak. Gábor nagyszabású hazai, illetve nemzetközi projektek szakértőjeként folytatja tovább pályafutását. Ezúton is köszönjük neki ezt a csodás kertet, és mindazt, amire a permakultúrában és azontúl megtanított bennünket. Többek között megismertetett az ehető vad- és gyomnövényekkel, a bakszakáll tócsni azóta is fogalom nálunk…
Júniusban hárman csatlakoztak a kertészcsapathoz, így Ágival és Marikával együtt immár öten sürgölődünk a kertben, egymást váltva.
Tavasz elején már szemmel látható jelei voltak a szokatlan januári csapadékhiánynak, a tó vízszintje leapadt, a talaj szárazzá vált. A nyári aszály rendkívül próbára tette a kertet, az erőforrásainkat, megviselte a növényeket. Vízrendszerünk eleinte remekül helytállt, az esővízzel feltöltött tartályokhoz csatlakoztatott öntözőrendszerrel öntöztük a konyhakert nagy részét. Minden mást kézzel, kannákkal locsoltunk, a lágyszárúakat gyakrabban, az erdőkert fiatal fásszárúit csak ritkán, de akkor bőségesen. A konyhakert fölé árnyékoló hálót feszítettünk.
Gondosan ügyeltünk a sűrű ültetésre (a talaj takarása, a gyomok kiszorítása és az árnyékolás miatt), és arra, hogy a kihúzott répák, retkek, hagymák, letermett cukkini, uborka helyére mindig kerüljön újabb növény. Mindezeknek köszönhetően a növények túlélték az extrém aszályt. A termésben nyár közepén alacsonyabb hozamot tapasztaltunk, kevésbé kötött, azaz kevesebb termést hozott a paradicsom, az uborka, illetve a tökfélék. A növények minden energiájukkal a túlélésre koncentráltak.
Ehhez képest szeptemberben hatalmas fordulat következett be. Amikor csökkent a hőmérséklet és a várva várt eső is megérkezett, fellélegzett a kert. Új lendülettel borult virágba és fordult termőre minden, így egészen a fagyokig szüretelhettünk. Úgy tűnt, a kert kárpótolni szeretne minket a kicsit gyengébb nyári szezonért. Sajnos néhány termésnek nem volt ideje beérni, így jártunk a sütőtökkel, a luffatökkel, a perui földicseresznyével és a paradicsomban is volt még potenciál. Utóbbiból idén is készült savanyúság.
Az erdőkertben újabb területeket vontunk be a termesztésbe a fiatal fásszárúak közötti részek vastag mulcsozásával. A tökfélék mellett itt kaptak helyet a fűszernövények, az évelő spenót, a szamóca, valamint utóvetésben a káposztafélék.
Idén szerveztünk először ősszel (is) palántavásárt, melyen a közel 15-féle fűszernövény mellett évelő spenót, rukkola és szamóca színesítette a kínálatot. A látogatók kedvenc programjára, a vezetett kertbejárásokra többszörös volt a túljelentkezés, de Ági hangszálai szerencsére állták a sarat.
Mint kiderült, egyik-másik látogató a fél országot átutazta ezért a programért. Hihetetlenül jó érzés, hogy ilyen sokan érdeklődnek a permakultúra iránt, és ebben a szellemben szeretnének kertet művelni. És hogy a megmaradt fűszernövények se vesszenek kárba, olyan éttermekkel léptünk kapcsolatba, akik értékelik a különleges palántákat, így valamennyi lila, zöld, citrom- és fahéjillatú bazsalikom jó helyre került.
Októberben újabb „vendégségre” készültünk, a Győri Kertbarát Kör tagjai látogattak el hozzánk. A közel 50 fős társaság kíváncsian járta végig a kertet, és olyan kulisszatitkokat is megtudhattak, miért kezdtünk permakultúrás gazdálkodásba a Grapoila irodaépülete körül.
Novemberben lombgyűjtő akciót hirdettünk, a kezdeményezés sajnos nem tudta magát kiforrni, mert közben mi is ágynak estünk. A problémában keresd a megoldást elve alapján abból a lombból, amit sikerült összegyűjtenünk, újabb kísérletbe kezdtünk. Mélymulcsos ágyást alakítottunk ki, többek között jelentős mennyiségű diólevélből – ez állt ugyanis rendelkezésre. A legújabb elméletek – és többek tapasztalata – alapján nem kell tartani a komposztálódott diólevél növekedésgátló hatásától. Ezt mi is igyekszünk nektek bebizonyítani, ezzel pedig arra bátorítani benneteket, hogy nem kell a diólevéltől megszabadulni, maradjon csak ott, táplálja csak azt a földet, ahová lehullott. Ahogy a kerti munkák mennyisége csökkent, a megfogott magoké nőtt.
Visszatekintve az évre a legnagyobb fejtörést a tó vízszintjének leapadása okozta. Az élővilág megmentése érdekében kénytelenek voltunk a vezetékes vízhez nyúlni és azzal megemelni kissé a kritikán aluli vízszintet. Egyszerűen nem maradt más választásunk. Egyértelmű, hogy újabb lépéseket kell tettünk a vízönellátás felé és ezt el is kezdtük. A telek hátsó részén lévő aknát kitisztítottuk, ezáltal 30 m3-rel növeltük víztároló-kapacitásunkat. Az irodaház felújításának köszönhetően újabb tetőfelületeket kapcsolhattunk be a rendszerbe, azaz még több felületről tudjuk az esővizet a tóba és a kertbe vezetni. A jövőre nézve még nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a szervesanyagban gazdag talaj építése, így a nedvesség nagy részét a talajban tudjuk tárolni.
Az egész szezonban aktívan termokomposztáltunk, így jutott bőven komposzt a kertbe és tartalékolni is tudunk a következő palántavásárra. A termokomposztálás mellett egy új módszerrel is kísérletezünk Johnson Sue módszere alapján, erről hamarosan facebook oldalunkon számolunk be az érdeklődőknek.
Sok új tapasztalattal, nagy tervekkel, lelkesen várjuk a 2023-as évet. Addig is zajlik a tervezés, beszerzés, rendszerezés, hogy felkészülten érjenek minket az első melengető napsugarak.
Kíváncsi vagy a folytatásra? Kövesd napról-napra a kert átalakulását facebook oldalunkon! Ha szeretnél elsőként értesülni az idei év eseményeiről (palántavásárok, kertbejárások, workshopok), iratkozz fel hírlevelünkre!
