A nappalok már hosszabbodnak, ezért ideje lerántanunk a leplet arról, mi mindent tervezünk ebben a szezonban. Mielőtt azonban elmerülnénk a részletekben, gyorsan összefoglaljuk nektek az elmúlt év tapasztalatait.
A tavalyi évnek ugyan felkészültebben futottunk neki, bár az első kapavágásra – a februári fagyok miatt – a tervezettnél jóval később került sor.
A növénynemesítő állomás fénykorából ránk maradt, azóta igencsak leamortizálódott, huzatos, fűtetlen üvegháznak ebben az állapotában is szerettük volna a hasznát venni, ezért kora tavasszal ideiglenes fóliaborítást eszkábáltunk a palánták fölé, az asztal alá pedig bekészítettünk egy olajradiátort, a biztonság kedvéért.
Márciusban optimista módon elvetettük a magok egy részét a fűtetlen palántanevelő üvegházba, ám az április most sem cáfolt rá a szeszélyes jelzőre, aminek sajnos az első paradicsomvetés látta kárát. Persze a hűvös időjárásnak is van előnye, a sok esőnek köszönhetően nem kellett a tavaszi vetések öntözésével foglalkozni. Az első szabadföldi terméssel a lóbab ajándékozott meg bennünket, és annak ellenére, hogy először próbálkoztunk vele, nincs okunk panaszra.
Tavaly sok új fajjal próbálkoztunk, és az év felfedezettje kitüntető címet egy Észak-Afrikából származó sárgadinnyének ítéltük meg.
A laskatök, habár másodveteményként ültettük, méretes termésekkel ajándékozott meg bennünket a fagyok beállta előtt, így jövőre biztosan nagyobb teret adunk neki. A márciusban kiültetett paradicsomok sajnos elpusztultak, így az újravetésre viszonylag későn került sor. Menet közben az időjárás is szárazabbra fordult, ami szintén késleltette a virágzást. Annak következtében, hogy az érési szezon megcsúszott, a fagyok előtt nem győztük leszüretelni az éretlen bogyókat. Persze nem hagytuk veszni a termést, ipari mennyiségű savanyúságot tettünk el belőle télire. Hiába, ha egy rendszer beindul, bőség idején a legnagyobb fejtörést a feldolgozás, tartósítás okozza.
Tavaly a saját szükségleteinknél jóval több palántát neveltünk, hogy jusson belőle kollégáinknak és másoknak is. Palántavásárt szerveztünk, de előtte felmértük az igényeket, hogy kiderüljön, milyen zöldségek iránt a legnagyobb az érdeklődés. A május végi kétnapos, kertbejárással egybekötött palántavásár – nagy örömünkre – sok látogatót vonzott, így idén is szeretnénk hasonlót szervezni. További jó hír, hogy az előző év döccenőiből okulva a palántarendelés metódusát leegyszerűsítjük és a palánták mennyiségét is növeljük. Ezúton is köszönjük visszajelzéseiteket és a fényképes bizonyítékokat a betakarított termésről. 
A vásáron megmaradt palántákat egy hajléktalanszállóra vittük, ahol az ott lakók gondozásában érték el a termő kort.
A palántavásár bevételét az üvegházra fordítottuk, melyet folyamatosan felújítunk, víztározó-kapacitásunk bővítése mellett. A munkálatokhoz ősszel váratlan anyagi segítség érkezett, méghozzá a Generali Biztosítótól, akik permakultúrás projektünknek ítélték az EnterPrize pályázat egyik fődíját. Támogatásuknak hála hatalmasat léptünk előre a felújításban, jelenleg pedig gőzerővel dolgozunk azon, hogy a február végi indulásra minden készen álljon.
A tavalyi év sem múlt el szélsőségek nélkül. Tavasszal az átlaghoz képest több csapadék hullott, amit egy extrém forró és száraz június követett, majd július elején egy nap alatt leesett közel kéthavi csapadékmennyiség. Tavunk és a biztonsági túlfolyók jól vizsgáztak, de be kellett látnunk, hogy a kert teljes öntözéséhez tavacskánk nem rendelkezik elegendő pufferkapacitással. A nyári szárazságok idején csak korlátozott mennyiségű vizet nyerhetünk a tóból, ellenkező esetben a mocsárzónás növények kiszáradását kockáztatnánk. Szerencsére az öntözővíz-kapacitásunkat meg tudjuk sokszorozni azzal, hogy nagyméretű tartályokat vonunk be az esővízgyűjtésbe.
A tóba szép lassan minden olyan elem bekerült, amit oda szántunk: növények, békák, halak, vízforgató berendezés. Halból több is lett, mint gondoltuk, igaz, csak a második nekifutásra. Az első haltelepítési kísérlet sajnos kudarcot vallott, mert egy olyan betegség ütötte fel a fejét, amivel nem tudtak megbirkózni a pontyok. Helyükbe a viharsarokban edzett kárászok kerültek, akik viszont olyan jól érezték magukat, hogy több tucat ivadékkal népesítették be a szabad élőhelyet.
Idén sem fogunk tétlenkedni!
A terület növényeinek kordában tartása nem egyemberes feladat, ezért arra gondoltunk, hogy segítségül hívunk 10-15 őshonos baromfit, melyeket cellás, rotációs rendszerben fogunk legeltetni. (Ha bárkinek van ötlete a beszerzési forrásra, legyen kedves írja meg a farm@grapoila.hu e-mail címre!) Az alábbi képen a tervezett cellákat vehetitek szemügyre.
Ahogy már említettük, idén is lesz palántarendelési lehetőség, a vásárt pedig igyekszünk még családbarátabbá tenni.
Több tematikus workshoppal készülünk erre az évre. Az érdeklődők egy-egy ilyen alkalommal bepillantást nyerhetnek a permakultúrás gazdálkodásba, továbbá körbejárjuk a tóépítés, a vizes élőhelyek és a palántanevelés kérdéskörét. Erdőkert-ültetős esemény és komposztálási tapasztalatcsere is szerepel a terveink között, illetve idén először a fiatalabb generációt is megszólítjuk, bár ennek mikéntje még titok, de annyit elárulhatunk, hogy a homokozót már beszereztük hozzá.
Tartsatok velünk a 2022-es évben is! Látogassatok el facebook oldalunkra, ahol bepillantást nyerhettek az ország első, irodaépület körül létesített permakertjének hétköznapjaiba!
